Augusztus közepén nyílt meg a kiállítás a régi magtárban, és az első este alatt többen mondták, hogy a hely maga erősebb, mint a képek a falon.
Igazuk volt. A vályogfal repedéseiben megült a nap melege, a tetőgerendák között befért egy csík fény, és a látogatók nagy része előbb körbejárta a teret, csak azután nézett a munkákra. Az ilyen helyszínen nem lehet csalni: vagy elbírja a tér a kiállítást, vagy elnyomja.
A megnyitó után ott maradtam még egy órát. A kapu előtt beszélgetett néhány ember, a magtár mögötti részt viszont senki nem közelítette meg, pedig oda terveztük a következő évi szabadtéri programot.
Nem véletlenül kerülte el mindenki azt a részt, és ezen az őszön ezt akartam megoldani.
A magtár mögött nagyjából négyezer négyzetméter tartozik a telekhez, öreg diófákkal és egy sor akáccal a kerítés mellett. Ott évek óta nem történt semmi, a fű a nyár közepére combközépig ért, alatta pedig ki tudja, mi van: kövek, gyökérdarabok, egy régi vasoszlop csonkja.
A kérdéseimet egy ismerősnek tettem fel, aki évek óta kertigépekkel foglalkozik, és ő küldött tovább a Péter Láncfűrész kategóriaoldalaira, mert azt mondta, ott a leírás is használható, nem csak az ár.
Az első kérdésem az volt, hogy egy sima fűnyíró traktor bevihető-e ilyen fűbe. A válasz egyértelmű nem. A hagyományos gépek a bokáig vagy térdig érő fűre készültek, és ha kimarad két-három hét, a combmagas fűben a vágóasztal túlterhelődik, eldugul, a hajtószíj pedig akár el is éghet. Amit ilyen területre ajánlanak, az a magas gazvágó kategória: robusztus késekkel és emelt kaszaházzal a méteres, elhanyagolt gazt is elbírja.
A második kérdésem a fák miatt volt. A diófák alá be kell tudni nyúlni, mert ott van a legvastagabb a gaz, és nekem az sem mindegy, hogy közben látok-e valamit. Erre a frontkaszás gépek, a Riderek adnak választ, amelyeknél a vágóasztal nem a gép alatt vagy mögött, hanem a vezető előtt helyezkedik el. Így rálátsz a nyírandó felületre, és a bokrok alá is be lehet menni velük. A fűnyíró traktor kasza kérdése tehát nálam nem egy tartozékról szólt, hanem arról, hol helyezkedik el a vágóasztal.
A diófák alá azért nem mindegy, hogyan lehet benyúlni, mert ott a legvastagabb a gaz, és ott gyűlik össze minden, ami lehullik. Aki dolgozott már ilyen helyen, tudja, hogy a legrosszabb pillanat az, amikor a gép egy rejtett gyökéren vagy egy régi drótdarabon akad meg. A rálátás ezért nem kényelmi kérdés: ha látod, mi jön a vágóasztal elé, idejében meg tudsz állni. Az ismerősöm mondta ki először így, és később a leírásokban is pontosan ezt találtam meg, más szavakkal.
Harmadikat is kérdeztem, mert addigra megjött hozzá a bátorságom: mi történik, ha a gép mégis megsérül egy rejtett vasdarabon. A válasz megnyugtató volt. A boltnál több mint 40 000 tételes alkatrészraktár áll a gépek mögött, és a saját megfogalmazásuk szerint sem a garanciális, sem a garancián túli alkatrészpótlás nem okoz fennakadást. A webáruházat egyébként Szabados Péter gépészmérnök alapította 2013-ban, és a leírásokon érződik, hogy valaki tényleg a kezében tartotta ezeket a gépeket.
A fűnyíró traktor kasza kategóriáit végignézve annyi biztossá vált, hogy nálunk a magas gazvágó irány az első lépés, a frontkaszás gép pedig akkor jön szóba, ha a terület már rendezett és csak tartani kell a szintet. Ez a sorrend fordítva nem működik.
A magtár mögötti rész jövő nyárra készül el. Ha sikerül, ott áll majd a székek első sora, a diófák alatt, és senki nem fogja tudni, hány kérdést kellett feltennem hozzá. A Péter Láncfűrész oldalán, a peterlancfuresz.hu-n annyit kaptam, amennyit egy jó szakmai beszélgetéstől szoktam: nem eladtak nekem valamit, hanem elmagyarázták, mi miért nem működne.